Tíz éve, a 2015–2016-os szezonban Szigetszentmiklóson kezdtem el kézilabdázni. Gyors fejlődésemet nagyban segítette, hogy már 13 évesen a juniorcsapattal edzhettem. Ebben az időszakban nyaranta lehetőségem volt az SG Flensburg-Handewitt kézilabda-akadémiáján edzeni és tanulni, ami meghatározó élményt jelentett a pályafutásomban.
Utam ezt követően a Telekom Veszprémhez vezetett, ahol serdülőbajnoki címet szereztünk. A legnagyobb mérföldkő azonban az volt, amikor mindössze 17 évesen a Grundfos Tatabánya KC színeiben bemutatkozhattam az NB I-ben és az Európa-ligában. Ez volt az a pont, ahol profi kézilabdázóvá válhattam, amiért örökké hálás leszek a klubnak.
Ezt követően egy gyerekkori álmom vált valóra: Németországban, Lipcsében a HC Burgenland játékosaként légióskodhattam. Itt nemcsak szakmailag fejlődtem sokat, hanem egy igazi családra is rátaláltam. A klub és a szurkolók mindent megtettek azért, hogy otthon érezzem magam. Külön szeretném kiemelni Lissi Weisset, a város polgármesterét, aki kint szinte a nagymamámmá vált. Örökre a szívembe zártam ezt a kis ékszerdobozt és az ott töltött időszakot.
Bár légiósként is jól éreztem magam, a szívem végül hazahúzott Szigetszentmiklósra. Büszke vagyok arra, hogy nevelőegyesületemmel sikerült kiharcolnunk az NB I-be jutást, és részese lehettem a klub történetének első élvonalbeli szezonjának.
Ahogy ebből a rövid bemutatkozóból is kiderül, pályafutásomat mindig a szívem és az érzelmeim vezérelték. Az SZKSK számomra nem csupán egy csapat, hanem az otthonom és egy valódi közösség. Nap mint nap azért küzdünk, hogy a legmagasabb osztályban maradjunk, és közösen valami igazán nagyszerűt építsünk.