A kézilabdázás hajnala Szigetszentmiklóson
A kézilabdát kezdetben nagypályán játszották, de nálunk már csak a kispályás változat honosodott meg.
Az 1960-as évek elején, az ötvenes évek végén a 2-es számú (azaz József Attila) általános iskolában a kézilabda és az atlétika lett a tornaórákon a fő sportág. A foci az 1-es (ma Bíró Lajos) általános iskolában volt az abszolút kedvenc. Ezért, ha a kézilabdázás indításáról beszélünk településünkön, akkor kihagyhatatlan Ballai Gáspár, a 2-es iskola testnevelő tanára. Ugyancsak fontos tényerő volt az iskolák közötti kézilabda torna, amelyet minden évben megrendeztek.
A Csepel Autó első ifjúsági csapata – egy kivétellel, Erdős Sanyi a kapusunk volt – teljes egészében a 2-es iskola végzettjeiből állt össze. Az edző Kende György volt, aki a felnőtt csapatot is edzette. Ő a 209-es Iparitanuló Intézetben tanított, és az NB I-ben is védett, a Vörös Meteorban. Az első bajnokságunkat veretlenül nyertük a megyében. 1966-1967-ben edzőválság tört ki, és a felnőtt csapat az edző (akkor már a volt edző) melletti szolidaritásból leadta a szerelést.
A Csepel Autógyár azokban az években nagy klub volt. A kosárszakosztály elnöke, Mlatilik József volt egyen a klub elnöke is. OB I-es vízilabda-, NB II-es foci-, NB II-es kosár-, kézilabda szakosztály, stb működött. Ezért ez az edzőválság nem rengette meg a klubot, de szezon közben nem lehetett új csapatot szervezni, ezért a mi ificsapatunk lett a felnőttcsapat. Nem estünk ki.
Az első évben, 1965-66, feketesalakos pályán játszottunk a 2-es iskola tornaterme mögötti területen. A következő évben vörössalakos pálya készült. Mindkét pálya építésében mi játélkosok is tevékenyen részt vettünk. Néhány év múlva – nem tudom pontosan-, bitumenes pálya épült, majd jóval később mellette egy vörössalakos, nézőtérrel körülvéve. Ezt az ARIES Kft. finanszírozta.
A hatvanas, hetvenes évek anyagi hátterére jellemző, hogy kezdetben a tornacipőket is mi vettük. A hazai meccsek után nem volt vendéglátás, legfeljebb saját pénzen, az idegenbeli meccseken néha.
Mindezek ellenére a játékosanyag jó volt, hála annak, hogy a képzés már az általános iskolában elkezdődött. Két játékosról tudok, akik utánpótlás válogatottak lettek, igaz, már magasabb osztályú csapatokból. Csilus János és Tóth Imre. Kulik János a Fradiból lett utánpótlás válogatott, utána került hozzánk játékosnak, majd edzőek. Jómagam innen, a megyei osztályból lettem ifjúsági válogatott. A mi korosztályunkból nem emlékszem másra, de ez nem zár ki semmit.
A Csepel Autó női kézilabda szakosztállyal is rendelkezett, amely 2-3 évvel utánunk alakult.
Meg kell még említsem a téli terembajnokságokat, amelyeket a 2-es iskola tornatermében tartottunk. Ma már nem hihető, de abba a most már mininek számító terembe nem csak a két hétfős csapat, de rengeteg néző is befért. Csodálatos hangulatú meccsek voltak.
A sok néző jellemző volt egyébként a hazai meccseinkre is. Egy-egy alkalommal 2-300-an bíztattak bennünket.
